Rendhagyó irodalomórák

A kezdetektől színészei és alkotótársai voltunk a Bucz Hunor által alapított Térszínháznak. A színház mellett tanítottunk, és iskolai színjátszó csoportokat vezettünk. Antigoné, Oidipusz király, Magyar Elektra, Tartuffe, Csongor és Tünde, Karnyóné, Godot-ra várva: e drámák sokezer diáknak jelentettek teljes értékű színházi élményt. Így tehát önként adódott az iskolákkal való kapcsolattartás, a tanári munka segítése. Ma is rendszeresen hívnak minket neves budapesti és környéki középiskolákba.

Szeretettel ajánljuk saját fejlesztésű rendhagyó irodalomóráinkat. Ezek során játékos helyzetgyakorlatokban, a tanulókkal együtt fedezzük fel a művek erőterét, a szereplők viszonyait, interaktív, élményteli mozzanatokkal gazdagítjuk a tankönyv fogalmiságát. A többnyire kétszer 45 perces foglalkozásokat tenteremben, vagy az iskola tágasabb terében keretében tartjuk. Az előzetes felkészítés és a technikai igények egyeztethetőek.

Szophoklész: Antigoné

Az elemzés célja, hogy segítséget adjunk a cselekmény és a konfliktusok megértéséhez, a képzelet mozgósításához, hogy a tankönyvi fogalmak élőbbé váljanak. A cselekmény véres polgárháború után Kreón temetést tiltó rendeletével indul. Nincs megbocsájtás? Megtörhető-e a viszály ördögi köre? „Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet..” – mondja Antigoné. Két alapérzés feszül egymásnak, ez adja a tragédia korokon átívelő aktualitását.

A nyilvános tárgyalásként zajló összeütközéseket vesszük sorra: mi indítja Kreónt az államfői szigorra, mi készteti Antigonét, hogy nyílt lázadásával a halált is vállalja? Megismerkedünk a maszkkal, mely a szakrális színháznak lényeges eleme. Az Antigoné színészeiként szöveges részletekkel támasztjuk alá az elemzést,

melyben rövid szöveggel vagy animálva, néma szereplőkként a tanulók is részt vesznek.

Szophoklész: Oidipusz király

Mágikus képek által meséljük el Oidipusz születését, ifjúságát, apjának megölését, a szfinx legyőzését – mindazt, ami a darab során részletekben tárul fel. Előttünk áll a király, aki a népét sújtó dögvész miatt kész nyomozni önmaga ellen, kész feltárni a múltját. Egy-egy részlet erejéig felidézzük a nyomozás fordulatait, az utat, amelynek végén Oidipusz egyszerre hőse és áldozata a delphoi jósda intésének: „Ismerd meg önmagad!”.

Molière: Tartuffe

Molière már a kezdeteknél látta, hogy a modern kor polgári rendjének fő sajátja a színlelés, a látszatok eluralkodása lesz. Tartuffe hatalmába keríti a „jóravaló családot”. Démoni gazember ő, vagy kisstílű szélhámos? A család ártatlan áldozat, vagy maga is vétkes az összeomlásban? A tanulók, mint családtagok jelzéses jelmezt, kelléket, néhány mondatos szöveget kapnak a bohózati elemek és a cselekmény fordulatainak felidézéséhez. Egy-egy részlet erejéig ízelítőt adunk Molière barokkos nyelvezetéből is.

Csehov: Sirály

A hagyományos rend, az uralmi viszonyok általános felbomlása folytán a modern ember legfőbb gondja az önérvényesítés lett. Társas viszonyaink lételeme a harc, minden percben fürkésszük a státuszunkat, alá- vagy fölérendeltségünket. Néhány köznapi státuszviszony (főnök–beosztott, tanár–diák) elemzése után rátérünk a Sirály szereplőire. A tanulók kelléket, rövid szöveget kapnak, az animátor segíti őket egy-egy jelenetben. Igyekszünk rámutatni a generációs és társadalmi ellentétekre, a szereplők kényszeres önérvényesítésének humorára.

Így lepleződnek le a valódi érzelmek. Csehov éles szemmel figyeli meg a pózoló embert, a „szerepszemélyiséget”, amellyel figurái az élet színpadára lépnek.

Homérosz: Iliász. Akhilleusz haragja

Istenek, hősök, múltba vesző törzsi világ, háromezer éves archaikus szövegfolyam, tizenötezer sor. Hogyan fogjon hozzá ma a kezdő olvasó? Pályám elején úgy adódott, hogy megtanultam az első ének 247 sorát, s felderengett előttem a mítosz időtlen idejének igazsága. Ezt az élményt igyekszem megosztani a közönséggel. Kialakítjuk az istenek szféráját és a népgyűlés helyszínét, ismertetjük az acháj törzsi világ fontosabb tudnivalóit, vázoljuk a cselekményt, majd felhangzanak a költő veretes sorai. Néma szereplőkként megszólítva, animálva, kellékeket és attribútumokat használva a tanulók lesznek a harcosok és a papok, az istenek és istennők. Egyszeriben drámaivá, átélhetővé válik a két vezér összeütközése, az, ahogyan Homérosz egységben láttatja a fenségest és az alantast.

Dionüszosz, a messzeható hangú

Az athéni drámaverseny, mint vallási és állami kultusz Dionüszosz ünnepe volt, ezért helyénvaló, hogy megismerjük e legifjabb olümposzi istent. Elmeséljük az isten születését, majdegy homéroszi himnusz alapján hajóskalandját. Bemutatjuk jelképeit, a thürszoszt és a koszorút. A lányok megtanulhatják Dionüszosz női követőinek, a bakkháknak rigmusát és táncát. Versek idézik a szőlő és a bor dicséretét, misztériumát. Az antik színház színésze a maszk által Dionüszosz szellemében idézi meg a tragédia hőseit. Ismerkedünk a maszkkal és részlet hangzik el az Antigonéból. E rendhagyó órát bevezetésül ajánljuk a mítosz, a költészet és a színház világába.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

A 20. században a régi rend bomlását háborúk és forradalmak kísérik, de az úri gőg tovább él, szívósan tartja magát. A cselédség intézményéről, a háború utáni középosztály szellemi és erkölcsi nyomoráról Kosztolányi ad látleletet 1926-ban.

Helyzetgyakorlatokkal felidézzük, mit is jelent a mindent átszövő úr-szolga viszony, a rangok hierarchiája. Egy-egy jelenetet szentelünk Vizyné beteges uralmi vágyának, mellyel Annát, a család nélküli cselédet saját eszközévé és végzetévé formálja.

Reformkor és rezonancia

A nemzet közös ihlet – mondja József Attila. Az ébredő, megújulásra, függetlenségre vágyó nemzet költői olyan jósigéket, szentenciákat mondtak ki, melyek kétszáz év múltán is élnek és hatnak. Valóban élnek és hatnak? E rendhagyó órával épp az a szándékunk, hogy a reformkor szellemi, lelki készülődésének hőfokát érzékeltessük a Himnusztól a Talpra magyar!-ig, de szembesítjük magunkat a mai kétségekkel és kérdésekkel is: túlélték-e a reformkor eszméi a történelem hullámveréseit? Hogyan hatnak ma? Tart-e még a rezonanciájuk?

„Isten, áldd meg a magyart” – Ma milyen ellentétes érzelmekkel tekintünk a nemzet imájára? Isten? Áldás? Magyar? Felvillantjuk a Himnusz hatástörténetének néhány drámai mozzanatát.

„Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar…” – Vörösmarty 1836-ban érezte, hogy a nemzet sorsdöntő harc előtt áll, hűségre, teljes azonosulásra szólít fel. Hogyan hat ez ma ránk? Erőt adó intés vagy túlzott elvárás?

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” – Toldi mitikus hős, felemelkedése a reformkori nemesség önérzetét, vágyait fejezi ki.

„Talpra magyar, hí a haza! / Itt az idő, most vagy soha!” – Eljött a buzdítás, az esküvés ideje. A szabadság vágya, a biztatás majd 1956-ban hangzik fel újra.

„Édes hazám, fogadj szivedbe” – József Attila néhány verse

Hatnak-e ma a költő varázslatos képei, igaz és szép szavai, lényeglátó gondolatai – a kötelező ismereteken túl? Énekelve, ritmizálva, modellezve, más-más eszközökkel közelítünk az egyes versekhez: Tiszta szívvel, A hetedik, Mint a mezőn…, A Dunánál. Az utóbbi esetében „az őssejtig vagyok minden ős” gondolatot szemlélteti a képen látható modell. A költő rövid verseiből, versrészleteiből összeállítottuk a „jósigék kártyacsomagját”, ebből minden tanuló húzhat egyet az óra emlékére.

Rendhagyó irodalomórák