Rólunk -

Rólunk

A Térszínház színészeiként 50 év alatt a 35 színpadi mű:
klasszikus tragédia és komédia, dráma és zord bohózat, antik és magyar népmese, vásári bábjáték…
2700 előadás, nagyjából 250 ezer néző, gyermek és felnőtt közönség…

Kérdezhetné valaki: nem fáradtatok el? Mit adhat még a játék?

Szamosvári Gyöngyvér válasza

Szeretem a közönséget. Ahogy a köznapi létét hátrahagyva, várakozással telve elcsendesül. Mint egy szülinapos, aki az ajándékát várja. A harminc vagy hatvan gyermek vagy felnőtt még családias lépték, és bízhatok benne, hogy az előadás élménye közösséget teremt.

És szeretem a szerepeimet, ajándékok számomra is. A régieket: a Csongor és Tündében az Éj Királynőt, Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéját, a Tartuffe Elmiráját, a Magyar Elektrában Klütaimnésztrát, A vigéc Margitját – mind, amiket Bucz Hunor útmutatásával a magam képére formálhattam.

És a még színpadra szólító szerepeket: A holdbeli csónakosban Markotányos Rózsit, Pávaszemet és Paprika Jancsit, a Magyarföldi szentekben Szent Erzsébetet és a vallásos népi énekeket, a mitikus mesékben Júnót és Démétert. Szeretem a rendhagyó órákat is, ahol bemutatom az Antigoné maszkját, mint a szakrális színház eszközét.

Kovács J. István válasza

Mi késztet még Bolond Istókot játszani A holdbeli csónakosban, vagy a Vitéz László bábbal vitézkedni? Hát éppen a szerep varázsa: elpüfölni az Ördögöt és a Halált, vagy megidézni Szókratész állhatatos alakját a magam és mások, gyerekek vagy felnőttek örömére, okulására.

Az Antigoné 370 előadásában voltam Karvezető. Huszonhét éven át követtem testközelből, hogyan működik az előadás, hogyan hat a fiatalokra. Figyeltem, hogyan válnak résztvevőkké, hogyan élik át velünk együtt a tragédiát. Gyakran tapasztaltam az előadás végén a katarzis csendjét, mely után a taps olyan, mint egy nagy sóhaj. Egy sokadik előadásunk után kaptuk az alábbi verset egy nézőnktől, ami jól összefoglalja, mit adott és mit adhat még a játék számomra.

Tardi Edgár: Földrengető, ez döbbenet…

Földrengető, ez döbbenet!
Olyan tömény, hogy nem lehet!
S ha véget ér a színdarab
Csak néma csend jön – nem szavak…
Keserédes, de láss csodát:
A néző tapsolja önmagát!

Papp Annamária válasza

Nagykőrösi származású színésznő vagyok, 2007-ben végeztem Budapesten a Shakespeare Színművészeti Akadémia musical szakán. Már a tanulmányaim alatt is szerepeltem a Budapesti Kamaraszínház Médeia című darabjában, és az 56 csepp vér rockmusicalben, a Papp László Sportarénában. Pályafutásom a 2008-as M1-es tehetségkutató nyomán A Társulattal folytatódott, mellyel végül az István, a király című rockopera 25. jubileumi előadásában vettem részt Szikora János rendezésében.

Játszottam többek között a Szolnoki Szigligeti Színházban (Jézus Krisztus szupersztár), a veszprémi Pannon Várszínházban (Monte Cristo grófja, Két úr szolgája, A miniszter félrelép, Élőképek), a Győri Nemzeti Színházban (Jekyll és Hyde, Sakk).

A nagyobb közönség televíziós szerepléseim által ismerhetett meg: Árpa Attila Argo 2 című filmjének Menyasszonyaként, vagy a Jóban Rosszban című TV2-es napi sorozat Krasznai Ágneseként, melyben 4 éven át szerepeltem, egészen a befejezéséig.

2013-ban kerültem a Térszínház társulatába, ahol Bucz Hunor rendezéseiben több főszerepet kaptam. Szophoklész: Antigoné (Antigoné), Bornemisza Péter: Magyar Elektra (Elektra), Hervay Gizella: Levél a föld alól (verses est), Moliére: Tartuffe (Mariane), Karácsonyi misztérium (Mária).

E darabokban Gyöngyvér, István és Ákos tíz éven át sok-sok előadásban (Antigoné 100!) volt a társam a színpadon, a Térszínház nyomán alakult PÁRSZÍNTÉR játékaiban is nagy lelkesedéssel és szeretettel veszek részt.

Rólunk

Rólunk

Kapcsolat